Sziasztok!:)
Mostantól sűrűben fogom hozni a részeket, mert a szünet miatt sok lesz a szabadidőm.
Úgy gondoltam, hogy olyan 25-30 fejezetes lesz a blog, de még ki tudja?!
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket!:)
Jó olvasást!:)
 |
| Ne mondd, csak tedd meg, én élvezni akarom, ne mond, hogy szeretsz, én érezni akarom!!! |
Reggel egy hideg fuvallatra
ébredtem fel, ami végig száguldott az egész szobán. Szemeim – az elnehezedett
szempilláim miatt – kínzó lassúsággal nyílottak ki. Egy hangos sóhaj közepette
tértem igazán magamhoz. Elgondolkoztam a tegnap este történteken – a bulin,
Niall-ön és az amnéziámon, hogy mindenkit idegennek véltem – mikor egy hideg
kezet éreztem csupasz derekamon. Kissé megijedtem, de mélyebben felidéztem az
elmúlt néhány óra eseményeit és rájöttem, hogy aggodalomra nincs semmi ok. Nem
kell semmitől és senkitől se félnem. Átfordultam a másik oldalamra, ahol az
édesen szunyokáló Nathan-nel találtam magam szemben. Gyengéden megsimogattam a
párna által meggyúrt borostás arcát, majd tovább hallgattam szuszogását. Tény,
ami tény, az idő megtette a hatását. Megférfiasodott. Az állán már előjöttek a
pihés szőrszálak, ahogy a hasa alján is egy hosszú függőleges csíkban. Pociján
látszanak az izmok által kialakított kockák és a kezén dudorodó bicepszek is. A
haja formája is más lett. Eddig mindig le volt neki simítva, de most már
felzselézve hordja, ami a gyengém lett az elmúlt időben. Mosolya és igéző szeme
semmit sem változott a belső tulajdonságaival egyetemben.
- Miért nézel? – szólalt meg
hirtelen.
- Hm… Csak bámullak. – elmosolyodtunk,
de még mindig csukva voltak a szemei.
- Ijesztő. – fintorodott el.
- Romantikus. – kijelentésemre a
feje alól kihúzta a párnát és az arcára tette, hogy ne lássam.
- Hé!!! – vettem el a párnát
tőle, mire megfogta a derekamat és egy mozdulattal fölém kerekedett.
- El fogom rontani a pillanatot.
– vigyora egyszeriben lehervadt és komolyság terült el az arcán.
- Ne! Kérlek ne! – nyöszörögtem
alatta, mert nem akartam, hogy elszálljon ez a meghitt pillanat.
- Hé, nézz rám! – fordította maga
felé a fejemet. – Megbántad a tegnap estét?
- Azt bánnám, ha nem tettem volna
meg… - kijelentésemre nem szólt semmit. Kezdtem egy kicsit megijedni, hogy ő
másképp érez vagy esetleg megint egy éjszakára kellettem neki. – És te?
Megbántad?
- Ez volt életem legjobb döntése.
– mosolygott rám, mire a hajába túrtam és magamhoz hoztam egy csókért.
A csókunk egyre szenvedélyesebb
és szenvedélyesebb lett. A fejemben megszólalt a vészjelző csengő, így megálljt
kellett parancsolnom magamnak. Nathan-t a vállainál fogva eltoltam magamtól,
mire egy értetlen arckifejezéssel reagált tettemre.
- Nem azt akarom, hogy csak szex
legyen és semmi több. – magyaráztam miközben az arcát simogattam.
- Hidd el, én sem. Sokkal többet akarok ennél. – elmosolyodtam szavai
hallatán.
- Akkor első sorban kezdhetnénk egy reggelivel. – dobtam fel az ötletet.
- Tökéletes, akár csak te. – közelebb hajolt hozzám és az orromra adott
egy puszit.
Leszállt rólam és mellém feküdt,
mire én felkeltem az ágyból és a gardrób felé vettem az irányt.
- Ha nem kapsz magadra valamit,
akkor a ruháid között teszlek magamévá. – először nem értettem, hogy mire
célzott, de aztán rájöttem, hogy anyaszült meztelen vagyok.
Gyors léptekkel bementem a ruhás
szobába és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Egyet árulj el! – kiabált. –
Ugye állati jó velem a szex?! – hangjából tisztán kilehetett érezni, hogy
vigyorog közben.
Én is elmosolyodtam mire neki
dőltem a falnak és addig csúsztam lefelé, amíg a seggem le nem ért a földre.
Beletúrtam a hajamba és hallgattam a szívverésemet. Ha most műszerrel megmérnék
a pulzusomat, biztos, hogy elromolna a gép, mert hihetetlenül gyorsan kalapál a
szívem.
Elgondolkodtam… Még így se
lehetek felhőtlenül boldog, mert mi van, ha ő neki ez túl gyors? Szex és
szerelembe esés egy napon? Az éjszaka után sokkal mélyebb érzéseket táplálok
iránta, de ha ő nem így érez?
Elhessegettem a rossz
gondolatokat a fejemből és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy minél előbb
felöltözzek és Nathan-nel legyek.
Felöltözés után lementem a
konyhába, mert nem találtam Nathan-t a szobámban. Beérve a helyisége megláttam
a tűzhely előtt bűvészkedni póló nélkül és szürke melegítőgatyába, ami alól
kilátszott a fekete boxer alsógatyája. Kis idő elteltével hátrafordult.
Bizonyára hallotta a közelítő lépéseimet.
- Öhm… Remélem nem gond. –
mutatott a serpenyőre, amibe tükörtojás és bacon szeletek süldögéltek.
- Te vagy minden lány álma. –
vigyorodtam el.
- Hm… - húzta fel a szemöldökét.
– Általában ezt nem a konyhai tudásomra szokták mondani.
Az étel elkészültével leültünk az asztalhoz és nagy étvággyal
elfogyasztottuk a finom reggelit. Minden falatot megettem, ami a tányéromban
volt. Jól lakottan dőltem hátra a széken és a hasamat kezdtem el simogatni.
- Kérsz még valamit? – szólalt meg miután ő is megette a reggelijét.
- Áááá! – nyögtem fel. – Tele vagyok… Most biztos, hogy híztam pár
kilót. – simogattam még mindig a hasamat.
- Akár híztál, akár nem, nem látszik meg rajtad. – vezette végig rajtam
a tekintetét.
- Ezt most vegyem bóknak? – mosolyodtam el.
- Akár. – kacsintott rám.
…
- Na? Mit csináljunk? – ültünk le a kanapéra reggeli után.
- Elmehetnénk sétálni, moziba vagy kajálni, habár reggeli után nem
hiszem, hogy erre esne a választás… - sorolgatta az ötleteit. – De akármi is
legyen a választás, a holnap estédet tedd szabaddá. – értetlenül néztem rá,
mire kacsintott egyet és tovább beszélgettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése