,,Jó napot kívánok! … Rendőrség? … Szeretnék bejelentést tenni… Hogy mi
a nevem? Az most nem fontos. … Tudtomra jutott, hogy a Hong Kong-i repülőtéren
egy fiatal férfi drogot akar felcsempészni a londoni repülőre.”
Nathan szemszöge:
- Mégis mi ez az egész biztos urak?
- Kérem uram, hallgasson el. Mindent időben meg fog tudni, de most ne
szegüljön ellen a törvénynek és jöjjön velem.
A rendőrök elvették a bőröndjeimet, megfogták a karomat és vonszolni
kezdtek maguk után. Tudtam, hogy ha balhét rendezek, akkor még nagyobb bajba
keveredek, habár nem igazán értem, hogy most ez mire szükséges, amikor semmit
sem csináltam. Egy kis terembe mentünk be, ahol egy nagy asztal és egy-egy szék
volt a két szélén elhelyezve. Kényszerítésből leültem a székre, az egyik rendőr
ott maradt mellettem, míg a másik velem szemben foglalt helyet.
- Mr. Sykes, ugye? – a nagy testű ember kérdésére csak bólintottam. –
Szóval… egy névtelen bejelentés érkezett, mi szerint drog akart felcsempészni a
repülőgépre.
- Drogok? – adtam hangot a meglepődöttségemnek.
- Jelen pillanatban az embereink átkutatják a bőröndjeit és ha drogot
találnak, akkor nagyon nagy bajban van, de ha most bevallja az igazat, akkor
enyhíthetünk a büntetésén.
- Nézzék biztos urak! Halványlila gőzöm sincsen, hogy miről beszélnek,
én semmiféle dro… - beszédem közben benyitott egy másik rendőr és az asztalra
tett egy nagy csomag kábítószert, miközben valamit faggatom fülébe súgott.
- Mr. Sykes, most már kézzel fogható bizonyítékunk van Ön ellen.
Szeretne még valamit mondani vagy kísérhetjük a cellájában?
- Szeretnék telefonálni és ügyvédet fogadni.
…
Niall szemszöge:
Az elmúlt napok történései nagyon megviselték April-t, ezért úgy
gondoltam, hogy kikapcsolódás ként elviszem egy wellness napra. Szaunáztunk,
masszázson is voltunk, sőt még iszappakolást is kipróbáltuk. Kellemes éreztem magam,
ahogy April is. A nap végére nem hogy feltöltődtünk sok energiával, inkább
elfáradtunk…
A kocsiban April nagyon hallgatag volt. Kényelmesen elhelyezkedett az
ülésben és a sötét tájat nézte. Egy idő után hallottam, hogy egyre
egyenletesebben lélegzik. Azon töprengtem, hogy vajon tisztában van-e azzal,
milyen nagy bizalomról tanúskodik, hogy itt elaludt mellette. Hirtelen
elhatározással bekanyarodtam egy mellékutcában és az ellentétes irányban
folytattam utamat, míg el nem értem a saját házam pincegarázsát.
April nem ébredt fel, mikor leállt a motor. Egy darabig elgondolkodva
méregettem a mellettem alvó csodás teremtést. Csendben kiszálltam, a kocsi
ajtaját igyekeztem halkan becsukni, aztán átmentem a másik oldalra April-hez,
hogy kiszedjem az autóból. Morgott egyet álmában, de megkönnyebbülésemre nem
ébredt fel. Feje a vállamon nyugodott. Éreztem a nyakamon meleg leheletét,
amitől kirázott a hideg, de egyben nagyon izgató is volt. Beérve a szobámba
letettem a hideg lepedőre.
- Niall! – mormolta álomittasan. – Nem akarok ebben a ruhában aludni.
- Engedd el magad! Segítek vetkőzni.
- Nem kell!
- Dehogyis nem!
Leültem mellé az ágyra és óvatosan felültettem. Megint megéreztem fejét
a vállamon és a vágy ismét lecsapott rám.
- Nem vagyok fáradt! – ellenkezett érőtlenül.
Lágyan megsimogattam a haját és kibújtattam a pólójából. Örültem, hogy
a sötétben nem láthatom a testét. Igyekeztem olyan személytelenül hozzáérni,
ahogy csak tudtam. Mikor már csak egy parányi tanga és melltartó volt rajta,
lefektettem és gondosan betakargattam. Nagyon szívesen odabújtam volna mellé,
de már így is túl messzire mentem. Vajon mit fog szólni reggel, ha felébred?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése