20. A szerelem útvesztői

- Te beszélsz nekem erkölcsökről, Nathan? – kiabáltam már én is.

- Igen, képzeld el April, én beszélek neked erkölcsökről, mert egyszer nem vagyok ott melletted és máris egy másik sráccal flörtölgetsz a pultnál. – járkált fel – alá.

- Hé, hé, hé! Na, álljunk meg egy szóra! Nem beszélgettem volna azzal a sráccal, ha te nem egy másik csaj fenekét simogatod táncolás közben és ezt nem foghatod arra, hogy részeg voltál!

- Ki vagy te, hogy így mersz beszélni velem? Hm? – állt meg előttem és farkasszemet néztünk egymással.

- Úgy beszélek veled, ahogy csak akarok! – chö… Mit képzeld magáról?

- Olcsó kis ribanc vagy April. – csattant el egy pofon, de sajnos nem én voltam az, aki ütött, hanem Nathan.

Hogy merészel kezet emelni egy lányra? A fájó ponthoz kaptam a kezemet, ami viszonylag egy jó ideig piros lesz, mert nagyot ütött és Nathan-re néztem, miközben már könnyektől égtek a szemeim. Erősnek kellett mutatkoznom, hogy ne engedjem szabadjára a könnyeimet, akármilyen nehezen is ment. Még mindig csak Nathan-t bámultam. Látszott rajta, hogy gondolkozik a történteken, mert megenyhült az arca és közeledett felém, hogy megvigasztaljon.

- Menj a francba! – löktem el magamtól. – Soha többé nem akarlak látni! – futottam ki a ház ajtaján.

Kiérve az ajtón megnyílt az égbolt és elkezdett szakadni a jól meg szokott téli csapadék, a havas eső. Elkezdtem futni az egyik irányba, ahogy csak a lábam bírta. Könnyeimet szabadjára engedtem, melyek az egész arcomon végig folytak. Fogalmam sem volt, hogy merre tartok, csak futottam és futottam. A hajam, a ruhám és még a csizmám belseje is csurom víz volt. Vizes haja, az arcomra tapadt, így nem láttam semmit sem. Megálltam, hogy kontyba fonjam, de rájöttem, hogy ismerős környékre keveredtem.  Elindultam az egyik ház felé, minek az ajtaján bekopogtattam.

- April?! – nyitott ajtót a ház tulajdonosa. – Gyere be gyorsan! Csurom víz vagy. – tessékelt be.

Megfogta a kezemet és az egyik szoba felé kezdett húzni.

- Vetkőzz le és törölközz meg! Hozok száraz ruhát!

Bugyira és melltartóra levetkőztem és megtöröltem a vizes testemet. Eléggé fáztam, így magam köré csavartam a törölközőt és kimentem a fürdőből és utamat a nyitott ajtajú hálószobába vettem.

- Oh, hát itt vagy? Női ruhával nem tudok szolgálni, de remélem ez is megfelel. – nyújtotta át a melegítő gatyát, a pólót és a pulcsit, amit elvettem tőle.

- Mért vagy velem ilyen kedves, azok után, amiket műveltem veled? – néztem rá feldagadt, piros szemekkel.

- Mert emberből vagyok és van szívem. – simított végig a karomon.

- Jéghideg vagy. Öltözz fel gyorsan, én addig csinálok forró csokit. – indult kifele a szobából.

- Niall! Várj! – szóltam utána.

- Hm? – nézett vissza.

- Köszönöm. – elmosolyodott és tovább ment.

…

- Épp jókor! – mentem be a nappaliba, ahol már Niall várt rám.

Leültünk a kanapéra és jól betakaróztunk, miközben a forró csokit ízlelgettük.

- Szóval… Nem akarom elrontani ezt a nyugis pillanatot, de mi történt? – törte meg a csendet.

- Nathan. – motyogtam.

- Ohh… Hát öhm.. – húzta fel lenézően a szemöldökét. – Elmeséled?

- Úgy se érdekel. – megvontam a vállamat és néztem, ahogy a kandallóban porrá égnek a fadarabok.

- Igaz, de valami oka van annak, hogy sírva jöttél ide. – vettem egy mély levegőt és mesélni kezdtem:

- Tegnap elmentünk Nathan-nel egy szórakozóhelyre, hogy elüssük valamivel az estét. A buli elején iszogattunk, majd elmentünk táncolni. Magas sarkúban voltam és egy idő után megfájdult a lábam és a pulthoz mentem inni. Nathan mögöttem jött, de egy lány oda ment hozzá és elkezdtek táncolni. Először még távolságtartók voltak, majd a lány dörgölőzni kezdett, mire Nathan megfogta keze a testén vándorolt fel-le. Kiakadtam, mire iszogatásba kezdtem. Ült mellettem egy srác, aki meghívott egy italra és beszélgetni kezdtünk… Éjfél után leléptem, de Nathan csak reggelre ért haza. Kint volt egész éjszaka. Azért mentem a lakására, hogy ha haza ér, egyből meg tudjuk beszélni a dolgokat. Reggel hazajött , elmondtam neki, hogy ez az egész táncos dolog nagyon rosszul esett, mire ő kiakadt és azzal érvelt, hogy én meg azzal a fiúval beszélgettem. – küszködtem a könnyeimmel. – Azt mondta rám, hogy egy olcsó lotyó vagyok, és…és… és… - nem tudtam tovább visszafogni a könnyimet. Sírni kezdtem.

- Mit csinált? – kérdezte, de én csak hallgattam. – April!!! Mit csinált? – kérdezte nyomatékosabban.

- Felpofozott.