Happy Easter!

Happy Birthday Nathan Sykes

10. Az izgalmak napja

Sziasztok!:)

Megint hétvége, úgyhogy egy újabb rész.

Kicsit szomorú vagyok, mert nem igazán jönnek a komik a részekhez.

Kérlek szépen titeket, ha tetszik a történet, akkor jelezzetek vissza, mert, ha nem nem tetszik, akkor semmi értelme, hogy tovább folytassam a történetet.

Jó olvasást!

Niall Horan & Nathan Sykes

Számoltam... Öt teljes napon keresztül kaptam a névtelen ajándékokat. A rózsa mellé csokoládék is társultak egy-egy kis cetlivel. Az üzeneteket olvasva összeállt egy kép a fejemben, így rájöttem, hogy ki is ez a titkos hódoló. Egyértelmű, hogy Niall. Tudja, hogy milyen csokikat szeretek és azt is tudja, hogy a vörös rózsa a kedvencem. Na, meg persze ott vannak az üzenetek:

,,Sajnálom!”  --- > Sajnálja, hogy nem hívott és nem is írt.

,,Hiányzol!” ---> Hiányzok neki, mert turnézni ment és nem tudunk találkozni.

,,Találkozunk a Jingle Bell Ball koncerten.” ---> Ezen a koncerten minden énekes fellép egy-egy nap és mivel koncertekről és munkáról is van szó, így én mindenképpen ott leszek VIP belépővel.

Alig várom már! Úgy szeretnék már ott lenni… Niall nyakába ugranék, puszikkal és véget nem érő köszönettel halmoznám el… Sajnos addig még van több mint 48 óra, vagyis két nap. Annyira izgatott vagyok attól, hogy láthatom Niall-t, hogy már ki is választottam a megfelelő ruhát. Mivel nem bál lesz, így nem öltözik ki túlságosan. Kissé sötét, apró virágmintás, térd feletti, deréknál fűzősszoknyára, ujjatlan halvány rózsaszín, rövid, nagy szívecske mintán lévőszövegű blúzra, világoskék farmer kabátra és fekete, oldalt fűzős magas sarkú csizmára esett a választásom néhány kiegészítővel. A szememet halvány rózsaszínre festem, hogy összhangban legyen a pólóval. Szintén halványrózsaszín virágdíszt helyezek a kivasalt hajamba.

…

Nagy-nagy lassúsággal és izgalmakkal eljött a koncert napja. Olyan izgatott voltam, hogy előző éjjel alig tudtam aludni, mikor végre álom jött a szemre, megszólalt a telefonon: jelezve, hogy hét óra, ideje felkelni. Mint akit ágyúból lőttek ki, úgy keltem ki az ágyból. Elvégeztem a fürdőszobai teendőmet, majd lementem a konyhába szorgoskodni. Reggeli készítés közben rádiót hallgattam. Éppen most ment a One Direction új száma, a Mindnight Memories. Dúdolgatni kezdtem a dalt, miközben tejet öntöttem a müzlimre. Egy kis idő múlva a dal véget ért és megszólalt a csengő. Ugrálva mentem a bejárati ajtóhoz miközben ezt mondogattam: Imádom az ajtókat. Zsanéron függő kis ajándékok. Nem olyan nagy meglepetésre a postás állt előttem, de amit a kezében tartott, azon elcsodálkoztam egy darabig. Egy újabb vörös rózsa csokor, egy tökéletes sráctól – gondoltam magamban. Átvettem a virágot, megköszöntem a postásnak, majd az ajtó betevés után a nappaliban leültem a kanapéra a csokorral az ölembe. Egy újabb kis cetli díszelgett a rózsák közt. ,,Alig várom, hogy ma este meglássam a csodát, amit te jelentesz nekem! ~ N.” Oh, ez olyan édes. Várjunk csak!? Eddig sose írta oda a nevét, most pedig ott van egy ’N’ betű. Most már tuti, hogy Niall az. 

Nathan szemszöge:

April-lel töltött nap egyszerűen csodálatos volt! Semmit sem változott az évek alatt. Most is ugyan olyan kedves, aranyos és olyan ártatlan. Csak egy dologban változott meg! Felhúzott maga köré egy falat, és nem hagyja, hogy valaki is a fal közelébe merészkedjen.

Hallottam ezt-azt, hogy most Niall-lel bonyolódnak a szálak, de nem érdekel. Szeretem és leakarom dönteni azt a bizonyos falat, egy kiskulccsal kinyitni a szíve zárját, majd befészkelni magamat oda és jó messzire eldobni a kulcsot.

Mikor megtudtam, hogy ő is ott lesz, azon a bizonyos Jingle Bell Ball koncerten, ahová a bandát, a The Wanted-ot meghívták egyből beugrott egy remek ötlet. A kapcsolataim árán megszereztem a munkahelyének a címét és névtelenül rózsákat és csokikat küldözgettem neki. Egyedül a koncert napján írtam oda egy ’N’ betűt, mint Nathan. Talán nem érti félre és nem gondol másra.

Egy gyenge pillanatomban visszaemlékeztem egy estére, mikor April rosszul lett.

Azzal volt elfoglalva, hogy ne essen hasra. A talaj lüktetve hullámzott a lába alatt.

-Nathan! – mondta és rám rogyott.

Olyan gyakorlott mozdulattal kaptam el, mintha rendszeresen ájultak volna lányok a karjaimban. Felkaptam April-t, és megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj. Annyira sajnáltam őt. A karjaimban hátra hajtotta a fejét és felnézett rám, de csak a csillagokat látta, amint komótosan járták az útjukat odafent a sötét égbolton. Aztán minden eltűnt körülötte.  

Trailer II.

Sziasztok!:)

Unatkoztam, ezért csináltam a blognak egy második trailert, amiben megnézhetitek, hogy hogyan fog folytatódni a történet!

Remélem tetszik!:) 

Puszi:*

09. Szemtelen szívtipró

Sziasztok! 

Meghoztam már a kilencedik részt is! 

A héten megkaptam a blog negyedik díját, aminek nagyon nagyon örültem.

Kommentek nem igazán jöttek a részekhez, ezért szeretnék kérni legalább két hozzászólást és úgy hozom a következő részt!

Jó olvasást!

Puszi! :*

[zene]

,,Egy rossz nap után jön egy jó nap!” – szokták mondogatni. Körülbelül egy hétbe tellett, hogy újra minden visszaálljon a kerékforgásba. A főnököm szinte minden nap elmondja, hogy mennyire meg van elégedve a munkámmal, ami nagyon jó érzéssel tölt el.  

Az egyik napom ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Reggel hétkor keltem ki a puha, meleg takaróm alól és az utam a fürdőszobába vezetett. Lezuhanyoztam, megcsináltam a hajamat, a sminkemet és felöltöztem. A kedvenc kis fekete, szegecsekkel teli táskámba belepakoltam a legfontosabb dolgaimat: telefon, pénz, igazolványok, laptop és már útra kész voltam… Munka előtt beugrottam egy kávézóba, ahol megrendeltem a szokásos reggeli tejeskávémat egy szelet süti keretében. Nem szokásom, de most elővettem a bokszban ülve a laptopomat, hogy megnézzem a napi híreket. Egy érdekes cikk közepén tartottam, aminek a címe: A kapcsolat szabályai. Pont nekem való téma – gondoltam magamban. Éppen azt a részt olvastam, hogy mit csináljon, vagy mit ne csináljon egy lány a kapcsolat során, amikor éppen egy mély férfihang szólongatott egy kicsi akcentussal megfűszerezve. Felnéztem a laptopomból és egy férfi testet láttam magam előtt. Feljebb kellett vezetnem a tekintetemet, hogy szembe tudja nézni az illetővel. És ott állt előttem ő. Fehér pólóban volt és feketével volt az ráírva, hogy Crazy Mofos. Felette egy fekete bőrdzsekit viselt, ami pont összhangban volt, a sötétkék, majdnem fekete csőgatyájával és fekete-fehér hosszú szárú supra márkájú cipőjével. Kék szemei fiatalságot és ártatlanságot mutattak. A haján lehetett látni, hogy a szőke festék már lenövőben van és elővillantak az eredeti barna hajtincsek. Ő Niall, aki nem hívott, nem írt és már vagy másfele, hogy nem láttam és nem is hallottam felőle semmit se.

- Szia! – köszöntött, mire visszatértem a levegőből a földre.

- Szia! – felálltam, mert nem akartam bunkó lenni, miután gyengéden magához vont és megölelt.

Udvariasságból mondtam neki, hogy üljön le, mert amúgy is beszélgetni akart velem. Vajon miről?

- Szóval… Csak azt akartam mondani, hogy tudd nem azért nem írtam, se hívtalak, mert valami problémám van veled, csak a napokban túlságosan is elfoglalt voltam… Ne haragudj! - mondta végig a szemembe, majd lenézett a poharára.

Nem tudtam abban a pillanatban, hogy mit mondjak, vagy éppen mit csináljak. Nem haragudtam rá, csak kicsit fura volt, hogy megcsókol, utána meg mintha nem is ismernénk egymást… Na álljunk csak meg! Ezek szerint nem is Nathan miatt volt ez az egész?! Akkor Niall nem is tud a kiruccanásunkról! Hál’ istennek!

- Niall én nem haragszok rád, és nem is… - hirtelen az órámra pillantottam, ami hét óra ötvenöt percet mutatott. – Atyaég! – szólalt meg. – Bocs, de most mennem kell, elkések! – összekapkodtam a cuccaimat és futva hagytam a helyiséget.

Nem akartam úgy ott hagyni pont egy téma kellős közepén, de a munka most fontosabb, mint bármelyik pasi is.

A munkahelyre beérve majdnem kiköptem a tüdőmet, olyan gyorsan futottam, hogy el ne késsek. Mély lélegzetek vettem, miközben az információs pulthoz sétáltam lejelentkezni, hogy megjöttem. Aláírtam egy szokványos papírt, mire a nevemet és az adott idő kellett beírni, hogy mikor értem be. Visszaadtam a kikapott lapot az idős recepciós hölgynek és menni is akartam az irodámba, hogy munkába kezdhessek, de megállított.

- Várjon kisasszony! – hívott oda magához. – Ezt csak is azért mondom el, hogy ne érje nagy meglepetés. – kezdett el suttogni, mire közelebb kellett hajolnom. – A postás nem régiben hagyott itt magának egy névtelen csomagot, amit az irodájába tettem. - Csomag? Ráadásul névtelenül? – Biztos egy titkos hódoló. – kacsintott, miután befejezte mondanivalóját. Megköszöntem az információt és siettem a lifthez, hogy minél előbb megtudjam, miféle ajándék vár rám.

Kilépve a liftből gyorsan szedtem a lábaimat az irodámig. Rányúltam a kilincsre, de előtte egy mély levegőt vettem, majd benyitottam. Kikerekedett szemekkel néztem az ajándékra. Lehetett ott vagy száz vörös rózsa. Gyorsan becsuktam az ajtót, hogy senki se lássa meg, majd kicsit közelebb mentem az asztalomon tornyosuló virágcsokrokhoz. Ez hihetetlen – gondoltam magamban. Mélyeket szippantottam a csodálatos virágillatból. 

- Árulj el mindent! Kit csavartál ennyire az ujjad köré, hogy ennyi vörös rózsát kaptál? – fordult felém vigyorogva kolléganőm, akivel már jó ideje egy irodában dolgozunk. – Még üzenetet is kaptál. – nyújtott felém egy borítékot.

A borítékon a nevem állt egy szívecskével. Nem tudtam biztosan, hogy ki akarom e bontani és elolvasni a levelet. Csak bambultam.

- Nyisd már ki, ne szarj be! – mondta vigyorogva a munkatársnőm.

- Hát jó!

Szép komótosan kinyitottam a borítékot, majd kihúztam belőle egy halványpiros kis cetlit, min ez állt: ,, Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni. Érzek egy könnycseppet arcomon lefolyni. Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol Nagyon!”

Kinek hiányozhatok ennyire, főleg, hogy névtelen küld ennyi virágot. Leültem a székembe és újra meg újra elolvastam a névtelen szerelmes üzenetet. Minden elolvasás után végig néztem a virágcsokrokon és gondolkoztam. Vajon kiküldhette? Kire tehettem ekkora benyomást, hogy virágokat küldözget nekem a munkahelyemre?

Díj #4

Köszönöm szépen a díjat Amelia S.-nek!

Szabályok:

Rakd ki,hogy kitől kaptad a díjat!

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küld tovább 5 embernek!

 

11 dolog rólam

1. Imádom az állatokat

2. Kedvenc évszakom a nyár

3. Szeretek rajzolni, de nem tudok

4. Kedvenc csokim a milka

5. Nem szeretek suliba járni

6. Kilencedikes vagyok

7. Nem vagyok vegetáriánus

8. Szeretem a gyors kajákat

9. Esténként a Violetta-t szoktam nézni

10. Félek a sötétben

11. Barátkozós típus vagyok

11 válasz

1. Mióta blogolsz ?

Nyáron lesz egy éve.

 

2. Mi vet rá, hogy írj ?

Unatkoztam és gondoltam belevágok egy blogba.

 

3. Hány blogod van ?

 Négy és kettőnél társszerkesztő vagyok.

4. Szeretnéd festeni a hajadat ?

Nem.

 

5. London vagy Róma ?

Róma.

 

6. Kedvenc sorozat ?

Vámpírnaplók.

 

7. Anglia vagy Franciaország ?

Angila.

 

8. Amerika vagy Németország ?

Amerika.

 

9. Kedvenc virág ?

Rózsa.

 

10. Mi volt a jeled az óvodában ?

Gyöngysor.

 

11. Van testvéred ?

Van.

11 kérdés 

1. Kedvenc banda?

2. Kedvenc énekes?

3. Kedvenc színész?

4. Kedvenc szín?

5. Hobbi?

6. Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?

7. Hiszel a fiú-lány barátságban?

8. Hiszel a szerelem első látásban?

9. Sportolsz?

10. Hány éves vagy?

11. Miért kezdtél blogolni?

5 ember, akinek továbbküldöm

Never Too Late

Half a heart

Diamond Heart

08. Álmaink szigete

,,Néha azt hiszed, hogy ez már a vég, pedig ez még csak egy új kezdet.”

 

Olykor annyira jó lenne, ha tudnék olvasni az emberek fejében… Sose kerülnék, kételyek közé.

Kezdjük a főnökömmel. Egyik nap bejelentette, hogy nincs megelégedve a munkámmal, és ha nem szedem össze magam, akkor távozás várható. Nem értem mit csinálok rosszul. Sose kések a munkából és nem is hagyom el az épületet a munkaidőmnél előbb. Sőt néha még túlórázok is! A szöveg felolvasásommal se lehetnek gondjai, mert pont megfelelő tempóban, érthetően, jó hangsúlyozással olvasok és beszélek. Mindig napról napra tudom a legfrissebb sztár pletykákat, amiket a gépen összegzek és kinyomtatva a főnököm asztalán van, minden délelőtt pontban 11-re...

Sajnos Nathan fejébe se látok bele. A kiruccanásunk után –ami nem randi volt-, azóta békén hagyott. Nem csörög napjába ezerszer a telefonom és a twitter postafiókom sincs tele értelmetlennél értelmetlenebb üzenetekkel. Én nagy bánatomra, megváltoztak az érzelmeim iránta. Nem akartam, hogy így történjen, de az érzelmeket nem lehet befolyásolni. Az eltöltött nap után, újra láthattam azt az arcát, amibe réges-régen beleszerettem. Törődő, édes és kedves volt. Látszott rajta, hogy nagyon bánja a dolgokat és jóvá szeretné tenni. Sikerült neki. Bármennyire is szeretnék, nem tudok rá haragudni. Ebben a pillanatban minden őrültségbe benne lennénk, ami Nathan-nel kapcsolatos, de nem tehetem, mert ott van Niall.

Ő rajta se tudok kiigazodni. Amióta volt az az egy napos kirándulás, azóta nem tudok róla semmit se. Nem hív és nem is ír. Ha én hívom, természetes kicsöng a telefonja, de nem veszi föl. Az üzeneteimre se válaszol. Kétlem, hogy valahonnét megtudta volna, hogy én és Nathan együtt töltöttünk egy napot, mert minden nap nézem az új sztár híreket és mi nem voltunk bent. Perrie-től se tudhatta meg, mert még nem mondtam el neki. Ha tovább hívom és küldözgetem neki az üzeneteket, hogy mért nem veszi fel a telefont vagy mért nem reagál az üzeneteimre, akkor egy rámenős kis cafkának fogok tűnni a szemében, aki azt várja, hogy a minden egyes lélegzet vételéről be kellene, hogy számoljon nekem. Pedig nem így van! Én csak szeretném megtudni, hogy elfoglaltságból csinálja azt ami csinál, vagy azért, mert már nem érdeklem többet és így akar lerázni.

Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Lehet, hogy hagynom kellene és visszatérni Nathan-höz? De az se megoldás, mert nálam fő szabály, hogy ex-ekkel nem kezdek…

Kell egy kis friss levegő, hogy „kitisztuljon” a fejem, legalább is világosabban tudjak gondolkodni. Annyira szeretnék, de nem látok át a szitán. Sajnos nem…

Lassú léptekkel sétáltam a Temze partján, a nedves londoni levegőben. Mélyeket szippantottam a friss levegőből, majd az orromra húztam a meleg, kötött sálamat, mert –mint mindig-, most is hideg, csípős idő volt. Elhatároztam, hogy abban a pillanatban megszabadulok minden problémámtól és élvezem a hideg levegőt és a fák suhogását, ahogy a szél belekap a levelekben szegény ágakba. Ősz volt. A parkot ellepték a sárga, barna, alig zöld levelek. A sétány szintén be volt terítve az elszáradt levelekkel és néhány faággal, amikre ha ráléptem összerezzentek a lábam alatt. A folyó vize gyorsabban hullámzott, mint általában. A kis kacsák és a hattyúk eltűntek. Ebből is látszott, hogy beköszöntött a rossz idő, mert már nem úszkáltak a kék színű víz tetőn. Madarak se énekelték kedvenc dalukat, mert délebbre költöztek, hogy meleg telük legyen. A sétány mellett nem volt olyan üres pad, ahol a párok nem szerelmeskedtek volna. Ültek összebújva, néhány csókot lehelve egymás ajkára. Akik nem akartak oda fagyni a padhoz, azok kézen fogva, szorosan sétáltak egymást mellett. Néhány pár mellett elhaladva hallottam és láttam a nevetésüket, aminek a jele, hogy jól érzik magukat egymás társaságában. Néhány mondat foszlányt is hallottam, amik arról szóltak, hogy mennyire szeretik egymást és soha se akarnak elválni egymástól. Ezek a szerelmesek.

Elgondolkodtam… Fájdalom töltötte meg a szívemet, mikor rájöttem, hogy ha nem változtatok a bizalom kérdésen, akkor soha se leszek szerelmes, pedig ez a világ legjobb érzése. Nathan után nem tudtam senkibe se megbízni. Nem adtak rá okot, hogy mért ne bízzak meg bennük, csak egyszerűen nem ment. Túl nagy fájdalmat és űrt okozott Nathan azzal, amikor ott hagyott, a mesébe illő éjszaka után. És már megint Nathan! Sose fognak eltűnni róla a gondolataim. Akarattal vagy akaratlanul is előjönnek az emlékképek a fejemben…

Néztem a szerelmes párok és arra gondoltam, hogy milyen jó volna, ha nekem is lenne egy olyan párom, akit mindennél jobban szeretek és megbízok benne!!! Őszintén szólva nagyon hiányoznak a érzelemmel teli csókok, érintések, ölelések és egy tökéletes srác mosolya, ha ránézek egyből bearanyozza a napomat. Nem tökéletes senki sem, de abban a bizonyos nagy ő-ben minden meg van, amire vágyom.

Annyira szeretnék minden reggel a nagy ő mellett ébredni. Látni, ahogy összegyűrte a kispárna csücske az arcát. Érezni, amikor félálomban magához húz és átölel, jó szorosan. Hallgatni, ahogy lélegzik, szuszog.

Szeretnék egy olyan fiút, aki hátulról megölel és fogja a kezemet, mikor egymás mellett sétálunk. Ölelgetne éjjel nappal, nem kényszerítene olyan dolgokra, amit nem akarok. Bókolna, írna pár szép gondolatot. Megvigasztalna, mikor sírok, de ami a legfontosabb, hogy teljes szívével szeressen, ahogy én is őt.

Azt a pillanatot akarom, mikor ha megcsókolsz valakit, minden elhomályosul körülötted. Hirtelen megszűnik minden, csak én és ő létezünk. A pillanatban rádöbbennék arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni is akarsz. Egy pillanatig átélheted a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad azt, akire egész életedben vágytál. De ki az a nagy ő? Nathan? Niall? Ha ők nem, akkor ki és hol fogom őt megtalálni?

Érezted már azt, hogy igazából fogalmad sincs, mit érzel?! Azt mondják, nincs ilyen állapot, akkor én most mégis melyikben vagyok? Olyan érzések kavarognak bennem, amit ellentmondanak egymásnak. olyan érzések, amikre nincs magyarázat. Szeretni valakit okkal, ok nélkül…ugyanaz. Voltál már olyan boldog, hogy filmben érezted magad? Mondhatni lebegtél a boldogságban, és a kis rózsaszín felhőkön aludtál el minden éjjel édi-bédi mosollyal az arcodon? Esetleg hirtelen véget ért? Összetörtél? És most magadra ismersz? Ha igen, akkor elgondolkozol most az emlékeken, hogy miket is tettetek együtt. Milyen álmaitok voltak, esetleg tervek. Most képzeld el magad egy híd közepén. A híd egyik fele egy gyönyörű szép tájat kíván, bár hosszabb is az út odáig. A híd másik felén hasonló táj van. Az út arra rövidebb, de azonban veszélyesebb. Most dönts! Dönts abban, hogy merre indulsz. Elindulsz a hídon az első felé, vagy kockáztatsz? Senki sem dönthet helyetted. A veszélyes úton a mélybe zuhanhatsz, de lehet, hogy az a táj szebb. Nem tudhatod. Tedd fel a kérdést. Mit akarok? Szenvedni vagy szabadulni? Bevallani vagy megtagadni? Szeretni vagy elengedni? Tudod mi a legrosszabb…ha képtelen vagy dönteni. Ha csak állsz azon a nyamvadt hídon és csak állsz. El kell indulnod valamerre, különben ott ragadsz egy életre.