12. Életveszélyben a szerelemért

Sziasztok!

Egy újabb résszel jelentkezem, ami elég rövidre sikeredett, de lényeges!

Jó olvasást!

Puszi :*

- Gyerekesek vagytok! – ezzel a mondattal April sarkon fordult és futva menekült ki a stadionból.

London mindig is forgalmas nagyváros volt és az is lesz, míg világ a világ. A River Street-en egy fekete sport kocsi száguldozott. A zene, olyan hangosan szólt, hogy a felhúzott ablakon keresztül is tisztán lehetett hallani a szövegét: ,,A valóság tönkretette az életemet. Úgy érzem magam, mintha folyamatosan játszanék…”

A lány menekülés céljából az út másik túloldalára akart átjutni… Nem volt szerencséje… A szél az arcába fújta a haját, így semmit sem látott, csak egy kocsi dudálására figyelt fel, ami miatt megtorpant, majd még hallotta, ahogy hangos csikorgással az autó megáll… Ezután minden elsötétül körülötte...

Niall és Nathan egyből a lány után eredtek. Kifutottak utána az utcára... Minden egyes pillanatot a saját szemükkel láttak.

- April!!! – kiáltott fel Nathan, miközben látta, hogy a fekete AUDI éppen a kedvese felé hajt.

Az autónak sikerült megállnia, de mégis nagy volt az ütközet. April a szélvédőnek csapódott, mi által felrepedt a bőr a fején és elkezdett belőle ömleni a vér.

A két fiú a lányhoz sietett. Megtorpantak… Azt sem tudták, hogy hol áll a fejük. Nagyon meg voltak ijedve, mert egyikük se akarta, hogy valami baj legyen. A sofőr idővel kiszállt az autóból és magyarázkodásba kezdett. Senkit se érdekelt, hogy mit mondd, de legalább neki volt annyi esze, hogy mentőt hívott. A telefonálás ideje alatt, Niall levette a pulcsiját és a lány fejéhez nyomta az anyagot, hogy elállítsa a vérzést. Még ez előtt kitapintották a pulzusát, amit rendben találtak, így fellélegeztek, hogy nem halt meg.

A piros, nagy mentő autó hangos szirénázással érkezett meg pillanatokon belül. Az orvos kiszállt, hogy feltérképezze a helyzetet, majd a mentősök a kocsi hátuljából hordágyat vettek ki, mire ráfektették a lányt, majd visszahelyezték az autóba. A fiúk megkérték az orvost, hogy hadd mehessenek ők is velük, de az ellentmondással nem szálltak vitába. A járműben mindenki elhelyezkedett és már úton voltak a kórház fele. Az orvos megvizsgálta a sebesültet, majd infúziót kötött be az illetőnek. April abban a pillanatban a halálhoz vezető úton sétálgatott…

…

Nathan és Niall félre téve a veszekedésüket, taxit hívtak és ők is a kórház felé vették az irányt… Beérve a hatalmas épületbe a fertőtlenítő szag megcsapta az orrukat, amitől elkapta őket a hányinger. Nem foglalkoztak a rosszulléttel és a recepció felé vették az irányt.

- Az előbb behoztak ide egy sebesült lányt, April Sandford-ot, hol találjuk meg? – kérdezte remegő hangon Nathan.

- Most van a vizsgálóban. Kérem, nyugodjanak meg és foglaljanak helyet.

Megnyugodni? Ilyen helyzetben, amikor egy olyan lány van életveszélyben, aprócska figyelmetlenség miatt, aki még egy lénynek se tudna ártani, mert nem szeretné, hogy a túlvilágon kössön ki?!

Nathan leült a székre, arcát a kezébe temette és lábával dobolni kezdett. Nem csak a lábát nem tudta leállítani, hanem a szívét sem. Félelem és aggodalom járt át az egész testét. Nem akarta elveszíteni azt a lányt, akit csak most kapott vissza és nagyon-nagyon szereti. Sőt! Szerelmes belé…

- Niall! – ránézett a fel-le sétáló szőke fiúra. – Mondd, hogy nem lesz semmi baja!

- Fogalmam sincs!

Nathan szemébe a könnyek kezdtek gyűlni, de erőt vett magának, amikor az orvos kijött a vizsgáló teremből.

- Doktor úr! – szólította meg Niall. – Hogy van April?

- Sajnálom uraim, de April…