11. Veszedelmes viszonyok

Az élet nem más, mint döntések sorozata. És nem mindig döntünk jól.

Írói szemszög:

Végre ez a nap is eljött, a koncert ideje. April már reggel korán felkelt, mert nem bírt magával és az izgatottságával. Amilyen gyorsan csak tudta bevetette az ágyát és birtokba vette a fürdőt. Mivel a fellépések már délelőtt elkezdődnek, ezért készülődnie kellett. Felvette a kiválasztott ruháját –amit már napokkal ezelőtt összeállított- és kicsinosította magát. Nem akart úgy kinézni, mint egy sarkon álló hölgy, ezért alapozót, és egy kis szájfényt kent magára. Tudta, hogy a stadionnál nagy lesz a tömege és nem fog tudni parkolót találni, ezért kényszerből hívott magának egy taxit, hogy minél előbb odaérjen és ne kelljen sokat várakozni. Mielőtt kiszállt volna a taxiból, a táskájából előkereste a nyakba akasztható VIP belépő jegyet. A hatalmas épület előtt a rajongók hemzsegtek. Nem volt türelme kivárni, hogy bejusson a főbejáraton, ezért megkerülte a stadiont és bement a hátsó ajtón. Alig nyitotta ki az ajtót, de már egy biztonsági őr meg is állította, hogy mit keres ott, amikor tilos a belépés. April megmutatta neki a jegyet, az őr bocsánatot kért és az újára engedte. A színfalak mögött találkozott pár hírességgel, akik megálltak vele pár mondat erejéig. Nem akart bunkó lenne, ezért kedvesen beszélgetett, amikor tudta, hogy minél előbb meg kell találnia Niall-t. April éppen Ed Sheeran-nel beszélgetett, amikor megszólalt egy ismerős dallam, az I Found You című dal. Tudta, hogy ez a Wanted zenéje, így megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy egy ideig nem fog találkozni Nathan-nel. Ed után még pár emberrel beszélgetett, ami elég sok időt vett igénybe. Egy idő után meglátta Zayn-t, tudta, hogy ha ő itt lézeng, akkor a többiek se lehetnek messze. Elnézést kért az aktuális beszélgető partnerétől és oda siette a kissé barna bőrű sráchoz. Megkérdezte tőle, hogy hol találja Niall-t, mire Zayn csak annyit mondott, hogy a színpad mellett álldogál. A lány céltudatosan és határozott léptekkel, mert a színpad felé. Nem telt sok időbe, mire kiszúrta Niall-t.

- Niall! – kiáltotta el magát April.

A srác ijedten hátra fordult. Már csak annyira eszmélt fel, hogy egy lány szorosan öleli magához. Azt hitte, hogy egy eltévedt rajongó, de mikor megérezte kellemes illatát, egyből tudta, hogy ő nem rajongó, hanem csak April.

- Annyira örülök, hogy látlak. – szólalt meg a fiú, mire elhúzódott a lánytól, hogy belepillantson igéző barna szemeibe.

- Oh Niall, el sem tudod hinni, hogy mennyire vártam ezt a napot. – örvendezett a lány. – És nagyon-nagyon köszönöm a rózsákat. Olyan szépek voltak. Na, meg persze a névtelen kis üzenetek, olyan aranyos ez tőled! A csokikról meg nem is beszélve! – ölelt meg újra jó szorosan a fiút.

- April! – tolta el magától a lányt. – Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! A napokba szinte arra se volt időm, hogy levegőt vegyek, annyi dolgom volt, nem hogy virágot meg csokit küldeni neked. Sajnálom!

A lány megdöbbentve hallgatta Niall vallomást. Fogalma se volt, hogy hányad áll a lábán. Minden olyan zavaros volt. A rózsaszín köd elúszott, amit felváltott egy tátongó fekete lyuk.

Nathan arra ért le a színpadról, hogy April ujjongva Niall nyakába ugrik és ábrándozik a virágokról, a csokikról és a névtelen üzenetekről. – Gondolhattam volna, hogy félre érti. – dühöngött magában. Lassú léptekkel közelített a lány felé.

- De akkor kiküldte, ha nem te? – Nathan erre a mondatra ért oda. Pont jó volt az időzítés.

- Én! – mondta határozottan, mire Niall és April hirtelen megfordultak és szembenéztek vele.

- Te? – kérdezték egyszerre.

Nem csak, hogy a lány lepődött meg, de a szőke hajú srácon is lehetett látni, hogy fortyog a dühében és mindjárt elkezd káromkodni.

April-ben sok minden lejátszódott abban a pillanatban. Rádöbbent, hogy az a ’N’ betű Nathan-t jelentett, nem pedig Niall-t. Nathan már korábban is csinált ilyen gesztusokat, hogy névtelen egy-egy kis szép gondolattal küldött ajándékokat a neki. Akkor szeretett bele igazán. Tudta, hogy ezt csak is azért csinálja, mert örömet akar neki szerezni és boldognak akarja látni. Akkor és most is nagyon jól estek a virág csokrok.

- Mi az? Küldözgeted April-nek a virágokat meg a csokikat? – Niall hangja visszazökkentette vissza a valóságba.

- Azt csinálok amit akarok. – mondta félvállról Nathan. – Meg különben is, ha jól tudom ő nem a barátnőd, akkor meg mért ne küldözgethetnék neki ajándékokat?

- April te együtt vagy Nathan-nel? – szegezte a szőke a kérdést a lányhoz.

- Nem…vagyis nem tudom. – fogta meg a fejét. – Most miden olyan zavaros.

- Akkor dönts, hogy ne legyen többé ilyen kínos pillanat. Vagy én vagy ő? – kérdezte Niall.

Dönteni? Pont most, amikor még nem is dolgozta fel az elmúlt öt percben történteket? Tudta, hogy muszáj neki valamit mondani ezért elkezdett gondolkodni. Az agyában pro és conta érveket szövögetett. Niall rendes és aranyos srác, de az elmúlt időben nagyon elhanyagolta őt. Ha már most az elején ezt csinálja, akkor mi lesz később? Ezzel ellenben Nathan egyszer már megbántotta és nem élné túl még egyszer, de viszont ő törődött vele az elmúlt időben és éppen ezért kavarognak kettős érzelmek a szívében. Tudta, hogy elővigyázatosnak kell lennie, mert nem akar újra csalódni, de ez mellett megint átakarta élni, azt az érzést, amikor egy fiú igazán törődik vele.

Itt és most a döntés ideje. April nagyon megijedt, amikor a két fiú tekintetét érezte magán. Nem tudta, hogy mit csináljon… Hirtelen beugrott neki, hogy mit is mondjon:

- Gyerekesek vagytok! – ezzel a mondattal April sarkon fordult és futva menekült ki a stadionból.