01. A sorsdöntő pillanat

Sziasztok! 

Meghoztam a legelső részt. 

Remélem tetszeni fog és velem tartotok az újabb részeknél is. 

Ha megtetszett és várjátok a folytatást, akkor iratkozzatok fel, kommentáljatok vagy valami, hogy tudjam tetszik e a történet és van értelme tovább folytatni! 

Jó olvasást!:) Puszi:* 

- És most következzék a negyvenes slágerlistánk elejéről Rihanna és Shakira közös száma a ’Cant Remember To Forget You’ című daluk. Ezzel a dallal búcsúzok jövő hét végig. Addig is ha lemaradtatok volna, az idei hónap legnagyobb slágereiről nézzetek be honlapunkra a www.mtv.hu/zenelista oldalra. Tartsatok velem a jövő héten is! Sziasztok! – ezzel a bejelentéssel köszöntem el a nézőktől, ami a munkaidőm végét jelentette.

Nem csak a munka végét jelentette, hanem a randi elejét is. Perrie-vel elmegyünk egy étterembe, ahol Zayn és egy másik fiú fog ránk várni, hogy dupla randizhassunk. Jelenleg nem tudnak meghatni a fiúk, ezért nem vagyok izgatott az este miatt, mint máskor. Már napokkal ezelőtt kiválasztottam volna a ruhámat, elterveztem volna, hogy milyen lesz hajam, de most meg?! Semmi… Semmi izgalom vagy idegesség. Nincs semmi, mert nem érdekel ez az egész. Csak is azért mentem bele ebbe a dupla / vakrandiba, hogy eleget tegyek Perrie kérésének, de legfőképpen azért, hogy nem bántsam meg.

Haza érve Perrie-t találtam a nappalim kanapéján. Amint megláttam elgondolkoztam rajta, hogy hogyan tudod bejönni, de aztán rájöttem, hogy adtam neki kulcsot. 

- A kulcsot vészhelyzet esetére adtam! – levetettem a kabátomat, amit a kanapé támlájára dobtam és leültem mellé.

- Hahó! Vészhelyzet! Még pedig divat vészhelyzet! – hadonászott a kezével maga előtt. Rám nézett, majd felállt és megfogta a karomat. – Na, gyere! Kicsinosítunk estére! – húzott maga után.

Kis híján majdnem elestem, ahogy vont maga után, de aztán felvettem vele a lépést és már egymás mellett mentünk fel a hálószobámból nyíló gardróbba. Leültem az ágyra és levettem a cipőmet, amíg Perrie a ruha szobából –ahogy én hívom- dobálta kifelé a ruhákat. Néhány ruha a fejemen landolt, amin egy picit bepöccentem... Még jó, hogy nem cipők voltak, mert az fájt volna.

- Azt hiszem ennyi ruha elé lesz! – jött be a szobába Perrie és végig nézte a ruhákat.

- Úgy gondolod? – néztem is az ágyra néztem, ahol kupacokban álltak a ruhák.

Amikor már az ötödik ruhát próbáltam fel és még ez sem tetszett Perrie-nek és a következőt akarta adni, hogy próbáljam meg, betelt nálam a pohár. Bementem a gardróbba és választottam egy fehér ruhát, egy piros cipővel. Kitettem az ágyra, majd elmentem elvégezni a fürdőszobai teendőimet. Ezután felvettem a ruhát, megcsináltam az alap sminkemet és indulásra kész voltam. Hívtunk egy taxit és indultunk az étteremben. Perrie és Zayn nagyon akarják, hogy összejöjjek azzal a titkos sráccal, mert London egyik legpuccosabb éttermébe mentünk, ami nem egy olcsó hely.

Bementünk az étterembe, ahol a pincér megmutatta az asztalunkat. A kerek asztalnál helyet foglalt a kissé sötét bőrű barátunk, Zayn és mellette egy szőke herceg. Gondolhattam volna, hogy az egyik bandataggal akarnak összehozni, és ő nem volt más, mint Niall. Niall Horan, a One Direction egyik szívtiprója. Perrie pár lépéssel előttem járt, így én követtem, mint a kiskacsák az anyjukat. Próbáltam egy szelíd mosolyt az arcomra csalni, ami remélhetőleg sikerült. De ez mind csak álca volt. Oda érve az asztalhoz Zayn felállt és egy csókolt lehelt szerelme ajkára. Niall is felállt és oda jött hozzám.

- Szia! Niall Horan vagyok! – mosolygott, miközben kinyújtotta a kezét, amit illedelmesen elfogadtam.

- April Sandford! Örülök. – mosolyogtam rá én is, miközben elvesztem tengerkék szemeiben. Pillanatok múlva Zayn hangja repített vissza a valóságba.

- Na, azért gyerekek! Legalább egy puszit had lássunk!

Niall-lel egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Közelebb hajolt és egy – egy finom puszit adtunk egymás arcára. Közelsége miatt éreztem igéző férfias illatát, ami egyből az orromba kúszta magát.

Puszi után tettünk pár lépést az asztalunkhoz. Niall először lesegítette a kabátomat, majd kihúzta nekem a székét és várta, hogy leüljek rá. Helyet foglaltam, majd ő is mellém.

Az este alatt csak sablon témákról beszélgettünk, mint például az időjárás. Azt már lefixáltam magamban, hogy soha többet nem megyek dupla randira, mert így nem lehet megismerkedni a másik féllel. Éppen a vörösboromat kortyolgattam a vacsora elfogyasztása után, mikor Perrie megszólalt:

- Nem mentek ki a kertbe egy kicsit sétálni? – szegezte rám és Niall-re a tekintetét.

- Lenne kedved? – nézett rám Niall.

- Persze, mehetünk.

Éreztem, hogy a sok vörösbor egy kicsit a fejembe szállt, mert ingatagon álltam a lábaimon. A szőkeség észrevehette, mert a segítségemre sietett és megfogott, hogy össze ne essek. Felnéztem kék szemeiben és megköszöntem neki. Felsegítette a kabátomat, majd nyújtotta a kezét, hogy karoljak belé. Elfogadtam a kedves gesztust és lassú léptekkel a kertbe vettük az irányt.

Csodaszép volt a kert. Mesébe illő. Égősorokkal voltak tele a fák és a bokrok. Kövekkel kirakott kis ösvény vezette egy nagy szökőkúthoz, ami szintén kivilágítva pompázott. Leültem a szökőkút szélére, majd Niall közelebb lépett és leült mellém. Combjai szinte hozzáértek a lábamhoz. Pillantásom a lábára tévedt. Még a fekete nadrág alól is előtűntek a kidolgozott izmai. Hatalmas erős ujjai szétterültek a combján. Óraszíja alól világos szőrszálak kunkorodtak elő, amik lefutottak a keze fejére is. Abban a pillanatban, mikor jobban szemügyre vettem Niall-t, rájöttem nagyon tetszik nekem. Hirtelen minden megvilágosodott előttem. Ráébredtem, hogy szeretném, hogy azok a gyengéd kezek a testemre vándoroljanak és simogatnának.

Tudom, azt mondtam, hogy nem érdekel ez az egész randi, mert nincs hozzá kedvem, de akkor tört elő benne a szokatlan idegesség érzet. Remegtek a lábaim és a tenyerem is izzadt.

- Tudom, hogy ez nem valami megszokott randi, főleg úgy, hogy itt van Zayn és Perrie, de remélem nem bántad meg, hogy eljöttél, és ha van kedved, akkor máskor is találkozhatnánk, de persze kettesben. – nézett rám elbűvölő szemeivel és újra hatalmába kerített egy nagyobb, felsőbbrendű érzés, ami miatt képes voltam kizárni a környezett és csak Niall-re figyelni.