 |
| A barátoknak nem lehet elégszer elmondani : köszönöm |
- Na, ne
szórakozzál!!! – tört ki Perrie-ből egy hatalmas nevetés. – Komolyan együtt
voltál Nathan-nel? – még a szomszédok is hallották, olyan hangosan nevetett. –
Hát ez… ez… ez… - csillapodott le. – Olyan hihetetlen! – először azt hittem,
hogy ennyi volt a nevetésből, de újra rázendített és a földön fekve fogta a
hasát és úgy nevetett tovább...
Perrie-vel tartottunk egy csajos
napot, ez azután történt meg, mi után találkoztam Nathan-nel. Mivel a barátnőm nem
tudott erről az egész Nathan ügyről ezért elmeséltem neki, hogy hogyan, mikor
és hol találkoztam vele. Kicsit meglepődött, hogy ő és én együtt voltunk, mert
tudniillik a Wanted a One Direction ellensége. Meglepődöttség után,
lehülyézett, majd elmondta a fiút mindennek. Volt ő abban a pillanatban
szarházi, faszfej, hazug disznó, csak éppen rendes ember nem. Amikor leesett
neki a tantusz, hogy tényleg egy Nathan Sykes-ről beszélünk, elkezdett röhögni,
mert szánalmat érzett iránta. Először is azért, mert a banda és a zenélés
fontosabb volt neki, mint én, majd azért, mert – a pletykák szerint – sose volt
tartó kapcsolata. Mért is pont velem lett
volna?
- Perrie, nyughass! – csitítottam
a szőke barátnőmet.
- Oké, oké. – felkelt a földről,
ívott egy pohár vizet, majd letelepedett mellém a kanapéra.
- Most komolyan! – néztem mélyen
a szemébe. – Mit csináljak? Nem lehet úgy Niall-lel kapcsolatom, hogy a nap
minden percében csörög a telefonom, mert Nathan hív.
- Mondd meg neki, hogy ne hívjon!
- Hogy lehetsz te ennyire okos?!
– forgattam meg a szemeimet. – Szerinted nem próbáltam?
- Figyelj! Nem akartam ezt
mondani, de ha azt szeretnéd, hogy ne zaklasson továbbra is, akkor találkozzál
vele, aztán beszéljétek meg a problémáitokat... Azt mondta, hogy csak egy
esélyt adj neki, nem? De! Adsz neki egy esélyt, ami még nem azt jelenti, hogy
jóban-rosszban, mint Magdi és Vili bá. Érted?
- Lehet, hogy igazad van… -
hajtottam le a fejemet és a szőnyeget kezdtem vizslatni. – De Niall-lel mi
lesz?
- Tudtommal nem vagytok együtt…
Meg különben is, amiről nem tud, az nem fáj… Kivételes eset én és Zayn. –
oldalba bökött biztatásként, mire elmosolyodtam és nagy gondolkozásba kezdtem.
Pár nappal később Nathan egy egész napos kirándulást tervezett. A
program mindannyiunk számára nagy élménynek ígérkezett: Londoni északi részére
készültünk egy repülőbemutatóra. Kora reggel indultunk autóval. Látszott
Nathan-ön, hogy nagyon ideges. Ez abból tűnt fel, hogy új szorította a
kormányt, hogy elfehéredtek az újbegyei. Megérkezés után kiszálltunk a kocsiból
és a kifutópálya melletti asztalokhoz igyekeztünk. Odafönt éppen egy kis gép,
hosszú füstcsíkot húzva maga után felírta az égre egy üdítőital márkanevét, és
hatalmas gyerekcsoport kiabálta vidáman az egyenként felismert betűket. Nem
messze az asztaloktól, tágas félkörben pecsenyesütők és üdítőital-árusok kis
bódéi álltak. A levegőt betöltötte a hot dog és a faszénen sült flekken illata.
- Éhes vagyok! – közöltem, miután beleszimatoltam a csábító illatokba.
- Akkor nézzünk valami harapni valót. – Nathan derekamnál átkarolt és az
ételekhez vettük az irányt. Türelmesen kivárta, amíg én hosszú válogatás után
kikötöttem egy hot dog és egy tortaszelet mellett.
Időközben
pár ember hozzánk kapcsolódott, mert megismerték a fiút. Szinte mindenki azt
hitte ránk, hogy egy pár vagyunk, de mikor mondtuk, hogy nem, sűrű
bocsánatkérések árasztották el a fülünket.
- Nézzétek, megint ott megy az a repülő, amelyik tud írni az égre. –
kiabált egy kislány a tömegből.
Felpillantottam,
és megláttam, hogy tényleg az a gép száll éppen felettünk, amelyik
füstreklámokat tud készíteni. Tenyeremmel ellenzőt formáltam a szemem fölé,
hogy jobban láthassam mit ír.
- Szerinted mit ír? – kérdezte Nathan egyik ismerőse, aki a szemüvegét
tisztogatta.
- Biztos most is egy hirdetést. Az első betűje A.
- Mi kezdődhet A-val? – gondolkozott.
- Nem tudom. – megrándítottam a vállamat és tovább figyeltem a betűket.
Az ’A’ betűt követte a ’P’, majd ’R’ ’I’ ’L’.
APRIL. Hisz’ ez az én nevem! Mi az ördög
folyik itt? Nathan-re néztem, aki már a tekinteté rajtam legelgette.
- Ezt most mért? Vagy hogyan? Mért? Minek? – nyögtem ki egymás után az
értelmetlen kérdéseket.
- Mert régebben megígértem neked, hogy a neved egyszer az égen fog tündökölni.
